A Központi Nyomozó Főügyészség 1.Nyom.202/2009. számú vádiratában különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének kísérletével vádolja T. Miklós I. rendű, Cs. Zsolt II. rendű, M. Andrea III. rendű, F. Zsolt IV. rendű vádlottakat, a IV. rendű vádlottat mint a cselekmény bűnsegédét. V. Bálint V. rendű vádlottat 2 rb. közokirat hamisítás bűntettével, II. rendű és IV. rendű vádlottakat pedig magánokirat hamisítás vétségével is.
A vádlottak közül az I. rendű vádlott a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgatója, a II. rendű vádlott az Értékesítési Igazgatóság igazgatója, a III. rendű vádlott a Pénzügyminisztérium szakállamtitkára és a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács tagja, IV. rendű vádlott egy értékbecslő kft. értékbecslője, V. rendű vádlott pedig ügyvédjelölt, illetve ügyvéd volt a vádbeli cselekmények időpontjában.
Egy magyar állampolgársággal is rendelkező vállalkozó Albertirsa, illetőleg Pilis területén akként szerzett meg termőföldeket, hogy az V. rendű vádlott, mint ügyvédjelölt, illetőleg ügyvéd segítségével a termőföldről szóló törvény azon rendelkezéseit használták ki, hogy amennyiben a termőföld értékesítése tulajdonostársak között történt, akkor ez a jogügylet elővásárlási jogot nem keletkeztet, illetve ha az adott termőföld tulajdonjogához ajándékozás útján jut a megszerző, elővásárlási jog szintén nem keletkezik. Így az albertirsai, illetve pilisi termőföldek elenyésző tulajdoni hányadára színlelt ajándékozási szerződéseket kötöttek, majd pedig a tulajdoni hányad ajándékozás jogcímén történt ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését követően a vállalkozó az ingatlanokat, mint tulajdonostárs megvásárolta.
- o -
Külföldi befektetők játék kaszinó, más szórakoztató létesítmények és szálloda építését magában foglaló turisztikai beruházást kívántak megvalósítani fenti vállalkozó tulajdonát képező albertirsai területen, azonban a Pénzügyminisztériumtól kapott tájékoztatás szerint Pest megyében ez nem volt megvalósítható, ezért a Közép-Dunántúli régióra terelődött a befektetői kör figyelme.
A Velencei tó északi partján voltak olyan állami tulajdonban álló területek amelyek alkalmasak lettek volna a beruházás megvalósítására. A befektetőknek az volt az érdeke, hogy Sukoró területén a beruházás megvalósítása érdekében kiszemelt területek megszerzésének módja olyan legyen, hogy arról a potenciális versenytársak ne szerezhessenek tudomást. Az állami tulajdonú ingatlanok megvásárlása, illetve megszerzése érdekében a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-vel vette fel a kapcsolatot a befektetői kör és az I. rendű vádlottnak címzett kérelemben tájékoztatták a tervezett beruházásról az MNV Zrt.-t és arról, hogy annak helyszíneként a Velencei tó északi partján fekvő 60-70 hektár területű állami tulajdonban lévő ingatlan együttes felelne meg. Kérték ezen ingatlanoknak a beruházás céljára történő felhasználásának lehetővé tételét és annak vizsgálatát, hogy ez mily módon lehetséges a vonatkozó törvényi rendelkezések értelmében.
A befektetői körnek az ingatlanok csere útján történő megszerzése állt érdekében, mert e módon a nyílt pályázatot, a versenyt elkerülhették. Erről az álláspontjáról tájékoztatták az MNV Zrt. igazgatóját is. Állami vezetők részvételével találkozóra került sor, amelynek célja az volt, hogy a befektetők kormányzati támogatást kapjanak a Sukorón lévő Magyar Állam tulajdonában álló ingatlanoknak csere útján történő megszerzéséhez, valamint ahhoz, hogy a Közép-Dunántúli régióban megfelelő időben kiírásra kerüljön egy I. kategóriájú játék kaszinó üzemeltetésére irányuló koncessziós szerződésre vonatkozó pályázat. Ezen a megbeszélésen már jelen volt az I. és III. rendű vádlott is, a felkészítő anyagot mindketten ismerték, amely minden szükséges információt tartalmazott a beruházással kapcsolatosan, kiemelve annak problémás pontjait is. Ez az anyag kiemelte, hogy a jogszabály a zártkörű, legalább három meghívottal megtartott pályázatot nem tiltja, ez azonban csak kivételesen és különösen indokolt esetben alkalmazható eljárási rend. Csereingatlan bevonására abban az esetben kerülhet sor, amennyiben az államnak érdekében áll a cserére felajánlott ingatlan megszerzése. Végül rögzítette azt is, hogy a térségben egy másik befektetői csoport olyan szerencsejáték tevékenységet kíván folytatni, amely keretében pókerteremként üzemelő kaszinó működne, kiegészülve idegenforgalmi és konferencia turizmus céljából létesített beruházásokkal. Ezen tanácskozás után az I. rendű vádlott kapta azt a feladatot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy hogyan lehet létrehozni egy egybefüggő állami földterületet a beruházás biztosításához. Az I. rendű vádlott ezt követően beosztottjainak egyértelművé tette, hogy a sukorói ingatlanok hasznosítása során az ingatlanok csereszerződés keretében történő értékesítésén kívül egyéb hasznosítási lehetőséget nem fognak vizsgálni, feladatuk kizárólag arra irányul majd, hogy a csere jogszerűségét igazolják, és az ehhez szükséges intézkedéseket megtegyék.
Az ingatlancserével összefüggésben a II. rendű vádlott feladata volt a szükséges értékbecslések megrendelése, az értékbecslőkkel való kapcsolattartás, a beérkezett értékbecslések ellenőrzése, a csereszerződés megszövegezése. Mivel egyértelművé vált, hogy a csere nem alapozható birtok összevonásra, az MNV Zrt. munkatársai azt vizsgálták, hogy a 4. számú főút nyomvonala alapján alapítható-e a csere a nemzeti földalapról szóló törvény rendelkezéseire, ugyanis ez alapján vonalas infrastrukturális létesítmények, továbbá közérdekű cél megvalósítása érdekében történő eladás-, csere-, illetve haszonbérletbe adás esetén lehetőség van arra, hogy a nemzeti földalapba tartozó termőföld vagyont ne nyilvános pályázat vagy árverés útján hasznosítsa az állam.
A csere jogszerűségének megalapozásához a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztési Zrt. megfelelő állásfoglalására volt szükség. Mivel a Zrt. első alkalommal adott írásos állásfoglalása a fenti céloknak nem felelt meg, a II. rendű vádlott a tájékoztatást több esetben pontosíttatta, kiegészíttette, oly módon, hogy a tájékoztatás alátámassza a csere indokoltságát, és ne tartalmazzon olyan kitételeket, amelyek ezt a célt veszélyeztetnék. Így a tájékoztatás nem tartalmazta többek között azt sem, hogy az esetek döntő többségében nem kerül sor a teljes ingatlan megvételére, kizárólag az útépítéshez szükséges területrész kerül megszerzésre, valamint azt sem, hogy a közút beruházással összefüggésben egyetlen terület megszerzésére sem került ekkor még sor.
A csereügylettel összefüggésben a II. rendű és I. rendű vádlott felügyelte az MNV Zrt. tevékenységét. II. rendű volt az aki az MNV Zrt. képviseletében eseti megrendeléssel megbízott egy értékbecslő céget, - melynek képviselője a IV. rendű vádlott volt -, az albertirsai, sukorói ingatlanok értékbecslésének elkészítésével, majd az elkészült értékbecslés ismeretében a II. rendű vádlott felszólította a IV. rendű vádlottat, az értékbecslések átdolgozására, az ingatlanok értékének jelentős, - sukorói ingatlanok esetében - csökkentéssel történő megváltoztatására, oly formában, hogy az ingatlancsoportok közötti értékkülönbözet mértéke a csere feltételeinek megállapíthatóságát lehetővé tegye. A IV. rendű vádlott ennek eleget téve, az indokok leírása nélkül, ellenőrizhetetlen szempontok szerint szakmailag indokolatlanul valótlan tartalommal átdolgozta az értékbecsléseket és megküldte II. rendű vádlott részére. Ezt követően ugyancsak a II. rendű vádlott eseti megrendelése alapján a kft. másik munkatársa a pilisi ingatlanokra készített értékbecslést. A II. rendű vádlott ezt követően előterjesztést készített a csereügylethez szükséges NVT jóváhagyás iránti döntési eljáráshoz és tudott arról, hogy ebben az előkészítésben valótlan forgalmi értékek szerepelnek. Ehhez mellékelte az értékbecsléseket, az MNV Zrt. albertirsai ingatlanok értékével összefüggésben készített feljegyzést, a NIF Zrt. tájékoztatását.
Az előterjesztés tárgyában született határozat szerint a vezetői értekezlet támogatta az előterjesztés benyújtását az NVT részére. Az I. rendű vádlott ezen álláspont ismeretében jóváhagyta a csereügylettel kapcsolatos előterjesztés benyújtását. A határozat egyben javaslatot tett a csereügyletnek az előterjesztésben megjelölt forgalmi értékek figyelembevételével történő megkötésére. A vezetői értekezletre tett előterjesztést I. rendű és II. rendű vádlottak is ismerték.
Az I. rendű vádlott előterjesztést készített a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács részére. A csereügylet indokát arra alapozta, hogy a cserét a nemzeti földalapról szóló törvény teszi lehetővé, mely szerint a megjelölt albertirsai, majd pilisi ingatlanok mindegyikét érinti a tervezett 4. számú főút Monor, Pilis közötti elkerülő szakasza, így megszerzésük közérdeket szolgál. Ezen ingatlanok összterülete 182 hektár 8954 m2 volt, amelyből azonban az útépítéshez kb. mindössze 10,31 hektár lett volna szükséges. Az előkészítő anyag alapján a csereügylethez és annak feltételeihez a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács határozatával hozzájárult és felhatalmazta a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgatóját a csereszerződés aláírására. Ezt a határozatot igen szavazatával az I. és III. rendű vádlott is támogatta, mint a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács tagja. Ezen határozat alapján pedig az I. rendű vádlott az ingatlanok tulajdonjogának értékkülönbözet megfizetésével történő átruházására irányuló, a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács határozatában foglalt hozzájáruláson alapuló csereszerződést kötött a vállalkozóval, melynek tárgyát az állami tulajdonban lévő sukorói területek, valamint a vállalkozó tulajdonában álló albertirsai és pilisi területek képezték. A csereszerződést az I. rendű vádlott írta alá és a II. rendű vádlott jegyezte ellen. Magában a szerződésben is valótlan adatokat tüntettek fel az ingatlanok értékét illetően.
A tulajdonosváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzésére nem került sor.
Ezen ügylet előkészítése és lebonyolítása kapcsán I., II., III. rendű vádlottak több kötelezettségüket is megszegték és I., III. rendű vádlottak ezen cselekménye alkalmas volt arra, hogy a Magyar Államnak 1.294.697.250 forint vagyoni hátrányt okozzanak, amely magatartásukhoz az értékbecslések manipulálásával a IV. rendű vádlott 1.014.897.250 forint erejéig, míg az értékbecslések manipulálásával, illetőleg a megalapozatlan értékbecslések elfogadásával a II. rendű vádlott 1.294.697.250 forint erejéig szándékosan segítséget nyújtott. Az I., II., III. rendű vádlottak tudták, hogy a csereügylet kizárólag a befektetők érdekeit és célját szolgálja, kizárólag a csere feltételeinek a vizsgálatára a befektetők kérése alapján került sor, mivel el akarták kerülni a nyilvános pályázat útján történő értékesítést és az ezzel járó versenyt. Tudták, hogy az állam szempontjából ez ellentétes az ésszerű gazdálkodás követelményével, azt is, hogy a csereügylet jogszerűségének látszata a vonatkozó jogszabályok megkerülésével, visszaélés jellegű törvénysértő alkalmazásával, az ismert adatok figyelmen kívül hagyásával, az értékarányossághoz közelítő értékek megalapozatlan feltüntetésével lehetséges csak. Mindezek ismeretében jártak el a csereügylet előkészítése során és a döntéshozatalnál is. Az eljárásukban, döntésükben a fokozott gondosságot nem kívánták érvényesíteni, mert a jogszabályok betartása esetén a befektetői elvárásoknak nem felelhettek volna meg.
_______________________________________________________________
2015. április hó 23. napján az ügyben folytatólagos tárgyalás megtartására kerül sor.
Információ: Dr. Sándor Géza sajtószóvivő 06-30/239-9614
sandorg@szolnokit.birosag.hu
Dr. Pócs Teodóra sajtószóvivő 06-56/501-400 3125-ös mellék
pocst@szolnokit.birosag.hu